ÉPÍTÉSZEK TAPASZTALATA A TÉMÁBAN
Építészek tapasztalata az építészeti értékmentés, csűr-újrahasznosítás témakörében
Elkészítettünk egy kérdőívet amely a csűrfelújítások, csűr-újrahasznosítások és új gazdasági épületek tervezési témakörét érinti.
A kérdések három fő téma szerint csoportosulnak:
Konklúzió:
A probléma nagyon sokrétű és változatos megközelítéseket tesz lehetővé, építő-művészeti alkotásról lévén szó, ezért racionálisan nehezen megfogható. Mégis sikerült koncepcionális, esztétikai és műszaki kérdéskörökre hangsúlyos és megegyező előremutató válaszokat kapni, az eltérő vélemények ellenére is, amelyből megfogalmazható egy általános objektív összegzés a csűr-újrahasznosítások témájában.
Az is kiderült az interjúk során, hogy vannak kérdéskörök amelyekre egyértelműbb objektív és konkrét válaszok születhetnek, más kérdéskörökben pedig nehezebben megragadható egy általános és biztos vezérelv.
Az interjúkból készült válaszok összegzését lásd alább:
Válaszok összegzése - kérdőív
Bevezető
A jelenlegi kérdőív a csűrfelújítások, csűr-újrahasznosítások témakörét érinti. A csűr építészeti értéke, faluképi szerepe, cselekvésre biztatott megőrzésüknek fontosságáról.
A hagyományos székely csűr egyszerű szépsége, aránytartó formálása, a szerkezetek és díszítések szerves egysége és természetes, őszinte anyaghasználata értékfelmutató számunkra.
Hogyan lehet úgy felújítani vagy átalakítani, hogy mindezen értékek megmaradjanak?
A. Általános koncepció
Minden terv egy fő koncepció, idea (vezérelv) alapján születhet meg, ilyen lehet egy csűr vagy más hagyományos és értékes gazdasági épület felújítása, átalakítása vagy újrahasznosítása is.
A.1. Megragadható-e egy ilyen általános idea, koncepció, vezérelv egy ilyen jellegű munkánál és ha igen akkor mi lenne az?
Egyesek számára megragadható mások számára nehezen megragadható egy ilyen általános idea, koncepció, vezérelv egy ilyen jellegű munkánál.
De abban egyetértés született, hogy a jó koncepció megszületésének vannak bizonyos előfeltételei:
-
A koncepciót meghatározzák a helyszíni adottságok, az udvartér, a falukép, faluszerkezet, kultúr-táj, fontos a felújítandó áttervezendő épület és az utóbbiak harmonikus kapcsolata. Ide tartozik például a csűrök, csűrsorok szerepe a település mikroklímájának kialakulásában. Vagy ha elköltöztetődik a csűr eredeti helyéről, fontos a csűr faluképi szerepének a védelme, mint ahogy a porta összes többi hagyományos épületének és építményének is ugyanilyen fontos faluképi szerepe van.
-
Fontos az affinitás a régi épület értékeire, a megbízó igényére, amire válasz a tervezői „koncepciós kép”
-
A helyi anyagok, helyi munkaerő alkalmazása, a múltbéli építéstechnológiák ismerete és tisztelete.
-
Fontos tudni, hogy mindent a használhatóság határoz meg. Ha valami használható, és használják fennmarad, ha nem akkor elenyész. Ha egy használaton kívüli csűrt újrahasznosítunk, biztosítjuk fennmaradását, továbbélését.
Mások számára egészen jól megfogalmazható egy vagy több tervezési vezérelv, koncepció is.
A jó koncepció ismeri és figyelembe vesz minden régi értéket, ugyanakkor tudatában van az új építőanyagok és technológiák értékeinek is. Ezt a két különbözőséget a régit és az újat próbálja egységes egészbe alkotni az új funkciónak megfelelően. Ezért a legfontosabb dolog az épült hitelességének, és az eredeti egyéniségének a megtartása, megőrzése, az erre való törekvés, olyan módon, hogy az új anyagok technológiák kiemeljék a régi értékeket, csűr-újrahasznosítások esetén főleg a következőkre érdemes odafigyelni:
-
Ilyen pl. az egy darabból való, tömbszerű, nagyobb tömegű épületjelleg. A csűr alaprajzilag és tömegileg egy zártabb rendszer mint a ház, ezért nehezebben bővíthető, a hagyományos toldások lehetősége véges.
-
A meglévő külső héjat új tartalommal töltjük fel, tehát a régi és az új kerül valamiképpen kapcsolatba egymással. Ez az új tartalom felveszi a régi formát, de esetenként, helyenként kibuggyan belőle, vagy visszahúzódik. Ezek az érintkezési kapcsolódási pontok adnak lehetőséget izgalmas új megoldásokra.
-
A csűrök külső eredeti bőre hordozza szépségüket, fontos ennek a megőrzése, megmutatása
-
A külső bőr mellett fontos lehet a belső bőr, a belső terek hangulata, a terek nyitottsága, az eredeti ácsszerkezeti vagy kőműves megoldások, a fények játéka.
-
Az általános alapelv az, hogy ne deformáljunk, hanem a meglévő terekhez igazítsunk minden átalakítási, hasznosítási koncepciót, felismerhetően meghagyva az eredeti értéket.
-
Szerkezetileg és hőtechnikailag a külső bőr általában nem megfelelő, ezért ajánlott a ház-a-házban koncepciót alkalmazni, egy belső új szerkezeti héj kialakításával. Így az új belső szerkezeti héj képes lesz az új funkció új statikai követelményeit teljesíteni.
B. Esztétikai, formai, anyaghasználati kérdés
B.1. Mondhatjuk-e azt, hogy ezen hagyományos gazdasági épületeinknek és csűrjeinknek van egy jellegzetes építészeti karaktere, amely habár formai és anyaghasználati változatosságot mutat tájegységek és akár települések szerint, mégis talán leírhatónak látszik egy egységes és általános esztétikai és formai elv? Ha igen, hogyan határozná meg ezt az építészeti karaktert?
Mindenki számára felismerhető volt egy egységes jellegzetes építészeti karakter amelyet a kultúrtáj, a használat, az ésszerűség és a reprezentációs igény együtt alakított ki. Természetesen tájegységenként a csűrök részletükben változnak, de vannak közös jellemzőik:
-
A csűr esztétikája, az archaikus élet épített kultúrájának harmóniájáról mesél, arról a természetes empátiáról amivel egy-egy közösség belesimul a megörökölt épített környezetébe.
-
Felfedezhető egy hasonlóság az európai hegyvidéki csűrökben, amelyet a hasonló állatállomány szolgálata határozott meg.
-
Esztétikai formai kialakulásuk tisztán a racionális használhatóság szerint alakult ki, ezért is jellemző a terek, szerkezetek és az anyaghasználat őszintesége, tisztasága, az öncélúság mellőzése. A használat mint formaalkotó és rendező elv jelenik meg az épületen. A falusi családi gazdálkodó számára, az éves takarmány tárolása, néhány haszonállat az istállóban vagy pajtában való bekötésére, téli elhelyezésére szolgált, de akár népesebb közösségi összejövetelek, ünnepek tartására is hasznosnak bizonyult a csűr.
-
a csűrök nagysága (mérete) mindig fordítottan arányos a legeltetési időszak hosszával és az abraktermesztés lehetőségével, így a például a Nyárádmentén a csűrök az átlagnál lényegesen kisebbek, mint a zord éghajlatú Gyergyóban, ahol a legnagyobb csűröket találjuk.
-
A csűr ugyanakkor státusz-szimbólum is, a kalákák alkalmával mindenki megnézhette magának a gazda csűrjét, a reprezentációs funkciója a házban lévő tisztaszobáéhoz közelít (ami pedig a gazdasszony mércéje) - Kisgalambfalván találtunk olyan csűrt, amelynek kapufája a faragott székelykapu-lábbal veteketedett díszítés dolgában. Ezért a csűr „a gazda büszkesége”. A minimális díszítés amit találhatunk egy ilyen csűrön lehet játékos de sosem öncélú.
-
Egy csűr általános jellemzői: - Egyszerű tetőforma, tömbszerűség, viszonylag nagyobb tömeg, magas eresz, kis nyílások kivéve a csűrkaput, a belső terek nyitottsága kivéve az istállót és pajtákat, szénatároló padlástér, természetes és helyi és őszinte anyaghasználat, tiszta szerkezeti csomópontok, magastető, tetőeresz, terepközeli padlószint a bejárati oldalakon, a szerkezet és a forma tökéletes összhangja.
-
Mindig helyi építőanyagokból épül, leginkább fából, de kőbányák környékén a kéznél levő kőből, az agyaglelőhelyek közelében téglából, és ahol kevesebb a fa ott az istálló vályogból is épül.
B.2. Lehet-e beszélni formai, anyaghasználati és esztétikai értékről egy hagyományos csűr vagy gazdasági épület kapcsán. Ha igen, ön szerint mi volna ez?
Határozottan igen, minden válaszadó megfogalmazott és kiemelt egy vagy több fontos értéket az alábbiakból:
-
Az esztétikai, formai és anyaghasználati érték előtt nagyon fontos, hogy felismerjük a közösségi és településképi értéküket ezeknek az épületeknek, mivel legtöbb esetben épületegyüttesekről van szó, első lépésben portán belül és másik lépésben közösségen, településen belül. Tájegységenként, történelmi korszakonként azonos arányrendszerrel és építészeti megoldásokkal épülnek, ezért egy csűr formai kialakítása lenyomatként őrzi az adott történelmi korszakot és tájegységet.
-
Az értéket lehet kialakítási, formahasználati, szerkezeti felépítési, anyagmegmunkálási érték.
Ide tartozik a funkció, forma, szerkezet és az anyaghasználat szerves egysége. Jellemzője az ésszerű anyaghasználat és mesterségbeli tudás, pont ott van anyag benne, ahol szükség van rá. Nem mellesleg a felhasznált építőanyagok szépen öregednek, tehát öregen is szépek.
-
A faragott díszítéseken túlmutató, "nem szándékos" esztétikai értéke csak számunkra, mai szemlélők számára mutatkozik meg, gyakran bámulatosan tiszta arányrendszerük viszont sejteti, hogy a magasabb belső rend iránti igény bizony jócskán megvolt az építőikben. A csűrök arányrendszere aranymetszéses arányrendszer, ami a teremtett világban megjelenő magasabb rendre való érzékenységre utal.
-
A nagy osztatlan tér, méretes fa szerkezeti elemek jellemzik, gyakran ma már a természetes formában nem megvalósítható méretben. Nagy kapu, apró ablaknyílások kontrasztja, egységes anyaghasználat.
-
Letisztultság, egyszerűség valamint a nagy terekre adott építészeti megoldás - ami a lakóépületeknél kevésbé jelenik meg, de ugyanabból az arányrendszerből építkezik. A csűr kiszolgáló épület, ezért teljesen funkcionális, ugyanakkor büszke felmutatása a gazda jó teljesítményének, nincs rajta cafrang, indokolatlan ornamens vagy szerkezeti elem.
-
Építéstörténeti értéket hordoznak. A hagyományos építészet mindannyiszor, újraépítette önmagát. A többszöri átépítési variáció nem a megszűnését, hanem a gazdagítását eredményezte ezeknek az építési hagyományoknak. Egy egy megmaradt csűrben, még ott vannak az újrahasznosított középkori fagerendák, azokon meg a hajdani illesztési és díszítési technikák. Az új tömeg ellenben a XVIII. vagy a XIX. század tömegkialakítását és részletezését mutatja. Ez az az építészeti szimbiózis, ami jóval többet tud mint egy vadonatúj koncepció, vadonatúj anyaghasználattal.
_JPG.jpg)
B.3. Mi az amire mindenképpen figyelni szükséges egy csűr-újrahasznosítás esetén, hogy ezek az esztétikai értékek megmaradjanak a felújítás után is?
A fenti felsorolt értékekből is következik, hogy ezeket szükséges tudatosítani, felfedezni és megőrizni egy újrahasznosítás során, úgy hogy az igényeinket igazítjuk az épülethez és nem fordítva. Az alkotó építész, a meglévő értékek tudatosításával sáfárkodhat egy új funkció és összkép kialakítása során:
Persze mivel építőművészetről van szó, fontos szabad szárnyat engedni a képzelőerőnknek, viszont a határt nem szabad átlépni, a határt ahol a meglévő épület elveszti vagy csorbul egyéniségben, vagyis veszít az eredeti értékeiből (lásd előző pontban felsoroltak). Ezért a beavatkozásaink sokszínűek lehetnek.
Lehetnek azonos elvű vagy kialakítású beavatkozások, vagy eltérő, akár erős kontrasztra alapuló beavatkozások is. Az azonos elvű, jellegű beavatkozásoknál fontos, hogy azonosítható legyen az eredeti, valamint a beavatkozás. A kontrasztra alapuló beavatkozásoknál pedig a legfontosabb egy új harmonikus egység megteremtése ami a meglévő és az új részek sikeres párbeszédét feltételezi.
Persze nem mindig lehet minden értéket 100%-ban megtartani, de minél több formai, anyaghasználati és esztétikai érték marad meg az újrahasznosítás során, annál jobb a beavatkozás minősége.
Elsősorban törekedni szükséges az eredeti szerkezetek és építőanyagok megtartására, minél nagyobb arányú megjelenítésére. Az eredeti tömeg vagy arányrendszer is érték, ezért törekedni kell a megtartására.
Az új funkciónak megfelelően szükség lehet hozzácsatolt tömegre. A hozzácsatolt tömegek kezelése és aránya akkor jó, ha a hagyomány szellemében történik. De a legkényesebb feladat az új igényeknek megfelelően új nyílások, bevilágítás megoldása, úgy hogy az eredeti építészeti karakter ne sérüljön.
Konkrétan egy újrahasznosítás során az alkotó építésznek fontos odafigyelni a következő értékekre:
-
Az aranymetszés arányrendszerre, léptékére, a csűr külső bőrére, felületi kiképzésére, a szerkezetek őszinteségére és egyszerűségére, az öreg építőanyagok szépségének a patinájára, a belső terek nyitottságára (raumplan). Használható szerkesztési elv a „ház a házban” amely megtartva a csűr eredeti külső bőrét, egy új belső szerkezeti fallal megoldja egyrészt csűr falainak hőszigetelését, másrészt megtartja az emeletet az új funkciónak megfelelően.
-
Mivel a csűr a porta legnagyobb belterű épülete, ami aránylag nagy térigényű funkcióknak adhat otthont, ezt a képességét / tulajdonságát érdemes kihasználni, nem célszerű "szobaméretűre felparcellázni" a látványos belső tereket, inkább kihasználni azt. A "raumplan" építészeti térszervezési elv igen találóan alkalmazható itt. Tehát a csűr belsejének óriási, összefüggő tereit nem szabad szétapróznunk kis fallal leválasztott helyiségékké, „lyukakká”.
-
A csűr egyik érdekessége, hogy becsukott csűrkapukkal tömör, nyitott csűrkapukkal pedig áttörtté válik és egy tájra nyitott épületet kapunk (az első és hátsó csűrkapuk kinyitásával)
-
A nagyfelületű nyílásmentes homlokzati részek megtartására, ezen felületeket nem szabad felaprózni nyílásokkal vagy felületmegosztó burkolatokkal
-
Fontos, hogy a régi anyagok károsodását nem okozó természetes, vagy szelíd anyagokat alkalmazzunk (ezek lehetnek korszerűek, vagy autentikusak)
_edited.jpg)
B.4. Mi az amit esztétikai értékként mindenképpen jó volna megőrizni és beültetni a mai gazdasági épülettervezésünk gyakorlatába?
Fontos kérdésnek tartották az építészek, mivel sajnos egyre elterjedtebb a tájba és a faluképbe nem illeszkedő rikító színű (kék, piros) fémcsarnokok látványa. A gond az, hogy a mai gazdasági épületek léptéke, ott ahol aktív gazdasági tevékenység folyik, jóval nagyobbak, egy ilyen épület tömege ötször meghaladja egy hagyományos csűr tömegét. Ma már többet számítanak az állatjóléti szempontok, és elterjedőben a kötetlen állattartás, ami nagyobb térigényt jelent. Továbbá az állatállomány és takarmánytárolási igény sem család-gazdaság léptékű mint régen. Ezek az épületek a nagyobb helyigény és terület miatt többnyire a településen kívül helyezkednek el. Több ilyen épület, ma igénytelen minőségben és igénytelen építőanyagokból épül, ami tovább ront megjelenésükön és a kultúrtájon. Ha a gazdasági funkciónak elég egy csűrnyi hely, akkor érdemes ezt a formát, magasságot, tetőidomot használni.
Továbbá a hagyományos csűrök építészetének a fizikai valóságán túl van egy nem látható, de átélhető dimenziója is, attól is jók amiért, amilyen módon létrejöttek: saját szükségletre tartott, állatokról való gondoskodás céljából, a kalákában egymás megsegítésével történő építkezéssel. Ez ma már egyre kevésbé elképzelhető.
A válaszadók egyetértetek abban, hogy lehet tanulni a hagyományból és a következő értékeket lenne szükséges beültetni a mai gazdasági épülettervezésünk gyakorlatába:
-
A közösségi, településképi integrációt, valamint a helyi karakterből való merítkezést.
-
Az épület-, funkció-, szerkezet- és táj szerves kapcsolatát.
-
Az építőanyagok újrahasználhatóságát (lásd hagyományos faanyag, fedés stb.).
-
A funkció bővíthetőségét. Talán az egyszerűségből és a hosszútávú használatból adódik, hogy itt, ott bővítették a csűröket. Ma sokkal zártabbak és rugalmatlanabbak a technológiák, illetve egyszerűbb egy új technológiára új épületet építeni (a régi nagy része sajnos hulladék lesz), mint a régit átalakítani.
-
A tiszta geometrikus formálást, az egyszerű tetőt, a természetes és célszerű anyaghasználatot, a faépítészet minőségét, a természetes és helyi anyagok használatát, a kalákában való építkezést.
-
A nagyvonalúságot a belső terekben, ne mindig a minimális térigény körül mozogjanak az épületeink, legyen bennük egy kis fölösleg.
-
A visszafogott, ugyanakkor inventív anyaghasználatot.
-
Az aranymetszéses arányrendszer alkalmazását.
-
A funkció, forma, szerkezet és az anyaghasználat szerves egységét.
B.5. Új mai építőanyagokat használt-e ilyen jellegű munkáinál és ha igen hogyan?
Igen, mindenki használt új építőanyagokat csűr-újrahasznosításkor, ezek használata szinte elkerülhetetlen, figyelembe véve a könnyű beszerzést és a gyors megmunkálást, a szakember piac hiányosságait, valamint az új funkció új szerkezeti és hőtechnikai követelményeit.
Sajnos rendszerint a közösségi hasznosításra szánt régi csűrök szerkezetileg nagyon távol esnek a mai tervezési normák követelményeitől. Kezdve a rendszerint a max. 40-50 cm-es alapozási mélységtől a tetőszerkezet erősen alulméretezett nagy fesztávú elemein keresztül, egészen a megsüllyedt és szellős boronafalakig, melyek földdel érintkező gerendái gyakran igencsak korhadtak, és az épületen gyakran átfúj a szél. Ezért alapos és sokszor költséges szerkezeti megerősítésekre, illetve víz- és hő-szigetelésekre van szükség, ahol ajánlatos az új építőanyagok használata.
Tehát mindenképpen szükség van új építőanyagok használatára.
Arra a kérdésre, hogy ezeket hogyan használjuk a régi anyagokkal összefüggésében, fontosnak tartjuk:
-
Az új építőanyagok társítását a hagyományos anyagokkal.
-
Az új anyagok használatának mikéntjét, az eredeti hagyományos anyag értékszemlélete határozza meg és nem fordítva.
-
Az építőanyagok őszinteségét és a kellő arányát a régi és az új építőanyagoknak.
-
Hogy az új anyag mértéktartó legyen és kapcsolatba lépjen a régivel.
-
Hogy az értékes régi elemekkel okosan sáfárkodjunk. Ilyen esetben az új gondolatokat és anyagokat beolthatjuk a régiekkel, az ötvözés vagy katalizálás során, mivel az új a régivel, mindig többet ad a leegyszerűsített újnál.
A hagyományos anyaghasználat, ha sok új szerkezeti elemre kerül sor, általában burkolatszinten van jelen az építészek munkáiban. Ajánlatos a csűr külső eredeti „bőrét” a lehető legnagyobb mértékben megőrizni. Ez alól kivételt jelenthet a csűrkapu helyére betervezhető nagy ablakfelület, ezt érdemes kortárs módon kezelni, még akkor is, ha árnyékolásnak meghagyjuk a régi kaput.
Néhány példa új építőanyagokra, és technológiákra a teljesség igénye nélkül, amelyek előfordulhatnak egy ilyen jellegű munkánál:
-
új alapok, alaptest aláfalazások betonból
-
új tartószerkezeti belső fal téglából, vasbetonmag és koszorú merevítésekkel
-
kőzetgyapott, cellulóz vagy más hőszigetelések a falakba és tetőbe
-
nedvességtűrő hőszigetelések a talajonfekvő padlók hőszigetelésére
-
új kenhető vagy bitumenes vízszigtelések
-
párazáró és páraáteresztő fóliák
-
tömítő anyagok (falazati, burkolati rések tömítésére)
-
habüveg granulátum hőszigetelésként - páraáteresztő, terhelhető, például: (https://www.energocell.hu/hoszigetelo)
-
WTA javítóhabarcsok - hidrofób, páraáteresztő, légpórusos vakolatok, például: (http://www.vakolatwebaruhaz.hu/termek/stomurisol-sp-fein/
-
https://baumit.hu/files/hu/pdf_fajlok/pdbl_sanova_vakolat_w.pdf )
-
vályogkarton, farostkarton szárazépítő lapok, például: (https://www.adtectum.hu/lemix/)
-
kenderbeton, hőszigetelésként (https://www.kenderhazmagyarorszag.hu/gyors-konnyu-epites.html)
-
farost, nád, gyapjú, kender hőszigetelések a tetőtérben, falakban
-
téglafalak belső hőszigetelésére vakolható ásványi hőszigetelő lap, például: Ytong Xella Multipor (https://www.ytong.hu/termekek-maganszemelyek/multipor)
-
üveg és fémszerkezetek
B.6. Ön szerint melyek azok az új építőanyagok és technológiák amelyeket bátran kellene használni egy csűr-újrahasznosítás során, mivel a hagyományos építőanyagokat vagy technológiákat jól kiemelik, illetve az új és régi között egyensúly és harmónia jöhet létre?
Erre a kérdésre volt olyan vélemény is, hogy az új és a régi anyagok között nem biztos, hogy egyensúlyt vagy harmóniát kell teremteni, mert ezek között akár disszonancia is létrejöhetne. Én a kontraszttal egyetértek mert a kontrasztban lévő elemek alkothatnak egységet, de a disszonanciával én nem tudok egyetérteni mert ez esetben szerintem nem jöhet létre egység. És ha nincs egységben egy alkotás akkor az szétesik és az nem jó, de ez az én személyes szerkesztői véleményem.
Az új anyag lehet például beton, acél, vagy üveg, de mindenképpen anyagszerű bemutatásban, ugyanolyan tisztességes tudással szerkezetbe illesztve, ahogy a régi elemek vannak.
Amikor kisebb kontraszttal, hagyományos anyaghasználattal élünk, ezeknek az anyagoknak a megjelenése, szerkezetbe ültetése diszkréten különbözhet az eredetitől.
Néhány extrém anyagtól eltekintve, a legtöbb építőanyag és technológia alkalmas lehet az újrahasznosított csűrökön való beavatkozáshoz, mindenkor az építész elméje legyen az, amely felelősen válogat, párbeszédbe állít újat és régit. Nincs olyan építőanyag vagy technológia, amivel ne lehetne nagyon elrontani egy csűrt, ha hiányzik a jóérzés, a határok ismerete, a megfelelő ítélőképesség. És fordítva is igaz, sok olyan új építőanyag van, amelyet megfelelően használva, jó eredményt érhetünk el.
A legtöbb új beépített építőanyag általában nem látszó helyre épül be, de műszakilag jó tulajdonságú és teszi a dolgát pl. vízszigetel, hőszigetel stb. Látszó helyeken pedig kívánatos harmonikus kontraszttal élni az új és régi megkülönböztetésére, ez jelentheti akár a fém és üveg használatát is. Hagyományos anyaghasználat esetén, amikor az új részeket hagyományos építőanyaggal oldjuk meg, lehet választani a régi illesztési technológiák és új illesztési módszerek közül. (Ebben a dologban megoszlik a tervezők véleménye, van aki csak az új illesztési módszert tartja megfelelőnek - a szerk. megjegyzése). Természetesen az eredeti elemek bemutatásánál, a helyreállítás során a régi mester-illesztéseket, technológiákat kell megtartani, ebben mindenki egyetért.
Egy hagyományos anyagokat használó korszerű technológia is szép lehet (tömörített földfalak, öntött földfalak, stb.) illetve a merőben eltérő kovácsoltvas hangulatú acélszerkezetek szintén. Mivel nagyon sok új építőanyag jöhet számításba, ezért lehetetlen az összes lehetőséget felsorolni. Fontosak az arányok és a hangsúlyok az építőanyagok kapcsolatában.
Az is lényeges kérdés, hogy az új anyaghasználattal kiemeljük vagy elnyomjuk az eredeti hagyományos építőanyagok értékeit. Mindkettőre van lehetőség az alkotás során, de egyértelmű hogy a kiemelésre kell törekednünk.
Néhány felsorolt építőanyag és technológia és szempont ami említésre került:
-
Ajánlott a természetes alapanyagú hőszigetelések használata (farost, nád, kender, gyapjú).
-
Fémszerkezetek által való szerkezeti erősítéseket is bátran használhatunk (rejtetten vagy látszó helyen, az utóbbi esetben jól átgondolva) A fémszerkezet kis keresztmetszete miatt sok esetben diszkréten tud javítani a faszerkezetek megerősítésén.
-
A fának vannak modern megjelenési formái: tömbösített, rétegelt. A régi és az új kapcsolatba állításával lehet őket használni.
-
Az általánosan bevált hagyományos anyagoknál tudni lehet, hogy hogyan viselkednek az idő múlásával. Ha ezeket használjuk mindig egységesebben tudjuk megoldani az összképet és a karbantartást. Az új kő, tégla, fa kontrasztos is lehet a régivel, ha például új felületkezelést használunk.
_JPG.jpg)
C. Új energia-hatékony, környezetbarát és gazdaságos műszaki megoldások kutatása
Ha egy csűr új funkciót kap, az új funkciónak megfelelően változik az új belső terek elválasztási-felosztási tér-igénye, új hő-, hang- és vízszigetelési igények, új természetes megvilágítási igények és új statikai terhelések jelentkezhetnek. Mindezekre konkrét műszaki megoldások szükségesek.
A hagyományos csűrök építés-technikai műszaki megoldásai tükrözik az adott kor technológiai tudását, anyaghasználati és eszközhasználati lehetőségeit.
C.1. Vannak-e, lehetnek-e ön szerint olyan műszaki értéket képviselő hagyományos technikai megoldások amelyeket mindenképpen megőrizne, bemutatna (látszónak hagyna) vagy akár rekonstruálna egy csűr-újrahasznosítás esetén? Van-e ilyen jellegű tervezési tapasztalata?
Először is minden épület esetében rangsorolnunk kell az értékeket és innen hamar kiderül egyénileg mi az ami értéket képez és beavatkozásainkat ebből az irányból kell indítanunk. Lehet egy jellegtelenebb, anyaghasználatban szerényebb, megmunkálásban szegényebb épületünk, mely értéke minimális, de ha ez egy épület együttes része, akár lehet csűrsor is, akkor ebben rejlik az értéke.
Tehát vannak olyan hagyományos technikai megoldások amelyeket érdemes restaurálni, rekonstruálni, ilyenek lehetnek például:
-
az eredeti ácsszerkezetek. (Az eredeti ácsszerkezeteket érdemes látszónak hagyni és rekonstruálni ott ahol szükséges);
-
az épület külső eredeti bőre: boronafalak és ezek illesztési részletei, deszkázatok, kőfelületek és téglafelületek, tapasztott és vályogfalak;
-
az épület eredeti héjazata;
-
az épület eredeti díszítőelemei, ha vannak ilyenek;
-
az épület eredeti értékesnek tekinthető nyílászárói, és vasalatai, ezek megmentése nehezebb feladat mivel nem mindig felelnek meg az új funkció igényeinek.
Az átörökölt fizikai elemek, és szellemi értékek felmérése és tudatosítása nélkülözhetetlen, ha nem akarunk megörökölt értéket megsemmisíteni és azért, hogy tudjuk mi az amit mindenképpen érdemes megőrizni, restaurálni vagy rekonstruálni.
Ha az értéklistánk indokolja akkor az újrahasznosítás, funkcióváltás során meg kell próbálni a sérült vagy korhadt elemeket hagyományos módon helyettesíteni. A megmunkálási módszer hitelesen kell kövesse az eredetit.
Van, amikor a szerkezet logikus kialakítása az érték, mert például az időtállóság végett a szarufák nem közvetlenül a falra támaszkodnak, hanem a falon kívülre, a 10-20 centire kinyúló konzolos gerendavégekre hosszan nyújtott szélkoszorúra. Így ha gond van a héjazattal az eresz részen, nem az egész fal korhad, hanem a gyakorlatilag levegőben levő szélkoszorú, amiről a víz lecsepeg és nem folyik rá a falra, nem károsítja azt.
A nagy felületek deszkázása is lehet érték, mert a deszkákat mezőben szövik, míg az oromfalon nem, hanem ott a különböző magasságú regisztereket egymás fölött kiugratják, így biztosítva, hogy az eső lecsepegjen.
Másik megoldás, hogy az oromfalak deszkázatán a héjazat alig nyúlik túl. Nem a szarufát teszik ki szélre, csak a cserép-alávaló léceket nyújtják 1o-15 cm-s konzolba, amire alulról az oromfal deszkázatára támaszkodó keskeny deszkát szerelnek, így a lécek nem hajolnak meg, de nem a szarufa korhad el, hanem a sokkal könnyebben cserélhető cserép léc. Ráadásul így a szelemenek nem nyúlnak túl az oromzaton, és így ezek is védve vannak a csapadéktól.
Szóval a hagyományos megoldások mindig az épületben keletkezhető károk megelőzésére, minimalizálására törekedtek, ezt fontos észrevenni. Ezeket a tapasztalatokat jól lehet hasznosítani a kortárs építészetben is.
Van olyan héjazat fedésmód is amikor egyes tájegységek (pl. Homoródmente) a csűrön lévő fecskefarkú cserepet egymás fölé, lineárisan széthúzzák, minden cserép széle pontosan talál a fölötte lévővel, és alig van átfödés. Előnye, hogy kevésbé terheli a szarvazatot, és jó szellőzést biztosított a szénának, hátránya, hogy nem egészen volt vízálló födés. Kérdés, hogy hogyan lehet a hagyományos cserépkiosztás megőrzésével az új funkciónak megfelelő vízzáróbb tetőt építeni. Megéri-e a cserépkiosztás burkolati és vizuális megtartásával, létrehozni egy fedés alatti vízzáró réteget, vagy lecserélni a cserépfedést egy hasonló de mégis kissé eltérő vízzáróbb tetőfedésre?
C.2. Van-e önnek pozitív tapasztalata olyan bevált kortárs (új) műszaki megoldásokról amelyek jól jöhetnek egy csűr-újrahasznosítás esetén? (Lehet ez bármilyen energiahatékonyságot növelő, a környezetbarát építést elősegítő, vagy akár egy jó és gazdaságos műszaki megoldás.)
Ennél a fejezetnél a következő tapasztalatokról számoltak be az építészek:
-
az üveg felületek korszerű használatáról, amely kontraszt útján jól kiemeli a régi faszerkezeteket;
-
a fémszerkezetek rejtett vagy látszó használatáról;
-
a különböző építőanyagokról és technológiákról amelyeket már említettünk a B.5.-ös kérdésnél;
-
az új nyílászárók beépítéséről, leírásukat lásd a C.4.-es kérdésnél;
-
olyan új technológiák és műszaki megoldások használata amely az itteni emberek által megvalósítható és karbantartható. (Például egy szeglemezes tetőszerkezet helyett inkább egy picivel több faanyagot igénylő, csavarozással összeszerelt rácsos-tartó alkalmazása jobb, mert ez utóbbit a helyi emberek tudásával meg lehet javítani.)
Említésre kerültek az alábbi hőszigetelési megoldások:
-
a „szendvics” hőszigetelő rendszerek alkalmazása ásványgyapott szigeteléssel, faburkolattal;
-
a cellulóz és más környezetbarát anyagok beépítése (farost, gyapjú, kender). (Sajnos általában gazdasági megfontolásból, a használatuk elmarad.);
-
nád és szalmabála szigetelések amelyek ma újra előtérbe kerültek;
-
ajánlott inkább a falak belső oldali hőszigetelési megoldását választani a külső oldali szigetelés helyett, mivel másképpen oda lesznek a szép patinás külső felületek.
C.3. Csűrújrahasznosításos munkáinál boronafa, tégla vagy terméskő falak hőszigetelésénél önnek mely hőszigetelő anyagok váltak be, és hogyan használta őket?
Ezen a téren az építészek viszonylag még kevés tapasztalattal rendelkeztek, említésre kerültek a következő hőszigetelő technológiák és javaslatok:
-
a természetes alapú hőszigetelések (farost, nád) használata kompozit falrendszerben egy belső szigetelő, kiszellőztetett kéregként, a boronafalas szerkezeteknél;
-
a hőszigetelő tégla alapvetően, terméskőnél fagyapot építőlap (Heratekta, Heraklith) illetve a kőzetgyapot;
-
ha a fal külső felülete látszó terméskő falazat vagy tégla, akkor ajánlott a belső tér rovására, vakolt habbeton típusú Multipor cement alapú légpórusos hőszigetelő alkalmazása, vagy egy másik megoldás lehet a speciális fóliával védett merev kőzetgyapot gipszkartonnal vagy deszkázattal való burkolása;
-
a hőszigetelést legjobb a belső oldalon alakítani ki, megőrizve látszónak a csűr külső "bőrét", ebben az esetben a kőzetgyapot hőszigetelő réteg kerüljön a régi külső- és az új szerkezeti belső héjak közé;
-
előtétfal hőszigetelés téglafal esetén, amibe habüveg granulátum került;
-
a falak, tetők hőszigetelésénél mindenképpen a légpórusos (légáteresztő) hőszigetelő anyagokat ajánlott használni.
_JPG.jpg)
C.4. Sikerült-e több természetes fényt bevinni a belső terekbe, és ha igen ezeket hogyan oldotta meg?
Minden építész egyetért abban, hogy az egyik legfontosabb elem, ahol nagy mennyiségű természetes fényt vihetünk be a csűrbe, az a csűrkapu-nyílás újragondolásából adódik.
A tetősíkba simuló tetőbevilágítók használatáról megoszlanak a vélemények. Van aki szerint jó megoldás mert nem bontja meg a tömeget, van aki inkább idegen elemnek érzi ezért ha lehet kerüli a használatát, csak kis fényigényű kiszolgáló funkciók esetén használja. Ugyanígy a tetősíkból kiemelkedő bevilágító ablakok használatával kapcsolatban is eltérően vélekednek az építészek, van aki ezt jobbnak tartja a tetősík ablakoknál, van aki a tetősík ablakokat tartja jobb megoldásnak. Ilyen tetősíkablakok elhelyezhetőek a gerinc közelében is, mivel így a látványuk kevésbé zavaró, és a gerinc teljes hosszában bevilágítósávot hozhatunk létre. A fentről bőséggel érkező fényt azután fehér falfelületekkel ügyesen kalauzolva, el lehet juttatni a belső tér minden olyan részébe, ahol szükség van rá.
Említésre kerültek a következő nyílászáró megoldások:
-
A legközkedveltebb megoldás a csűrkapu, valamint annak az újragondolása. Van egy varázsa a csűrkapus csűröknek, éspedig amikor kinyitod a nagy csűrkaput, és a csűr megtelik fénnyel, még impozánsabb és még hatalmasabbnak tűnik a belső tér. Ez egy erénye ezeknek az épületeknek amit fontos tudatosítani.
-
Ezért a csűrkaput mindenképpen érdemes megtartani, esetleg keresztben vaspánttal megerősíteni, hogy ne deformálódjon nagyon, ez télen éjszakára, vagy használati időn kívül behajtva, hőtechnikailag jelentős hozzájárulást ad a hőszigeteléshez. A csűrkapu nyílásának (akár elől-hátul) üvegezett formában való megtartása, télen napközben sok passzív hőt befoghat, megfelelő tájolás esetén. Déli kitettség esetén a nyári árnyékolást egy jó helyre ültetett lombhullató fa (télen átereszti a napsugarat) vagy akár az eredeti csűrkapunak a szemöldökre átszerelt sarokvasalattal felhúzható, vízszintesbe állítható árnyéktartó lappancsként való hasznosítása is megoldhatja. Ha étkeztetés is lesz az újrahasznosított csűrben, konyhával a pajta részen, akkor a korábbi etetőnyílások kiválóan működnek tálalóablakként.
-
Tehát a csűrkapu mögött jól meghúzódhat a hőszigetelt nagy üvegfal, bejárati ajtóval és szellőztetésre alkalmas ablakszemmel.
-
Az oromfalak osztatlan felületű függőleges deszkaborítását nem túl szerencsés megbolygatni nagy nyílásfelületekkel, ajánlott inkább rejtettebb megoldásokat keresni. Például széthúzni kissé a deszkákat egymástól és így helyezni el a deszkaburkolat mögötti ablaknyílást, vagy megoldható a deszkák egyenkénti nyithatósága is, az oromfali nyílás rejtésére, árnyékolására.
-
Tehát a boronagerendák, deszkázatok, lécezések széthúzásával és mögöttük ablak elhelyezésével, jól meg lehet oldani a természetes fényigényt, anélkül, hogy ezeket a felületeket megbolygatnánk az új nyílásokkal.
-
A kis nyílásfelületeken beáramló fényt, meg lehet növelni az ablak síkjára merőleges, fehér vagy tükröző felületekkel.
_JPG.jpg)
C.5. Volt-e szükség szerkezeti megerősítésre és ha igen milyen szerkezeti megerősítéseket, kiváltásokat használt? Rejtett vagy látszó módon oldotta meg ezeket?
Nagyon ritka amikor nincs szükség szerkezeti megerősítésekre egy csűr-újrahasznosítás során.
Az alapmegerősítéseket és aláfalazásokat betonból, a faszerkezeti megerősítéseket ha lehet meglévő anyagból (lehetőleg régi anyagból), vagy fémszerelvényekkel végzik a megkérdezett építészek.
Tehát a szerkezeti megerősítéseknek, ha nem meglévő anyagból dolgozunk, kétféle megoldása lehetséges, az egyik a rejtett beavatkozás, amikor ezek a megerősítések nem látszanak, a másik a látszó megoldás.
Mindkét megoldás elfogadható a legtöbb építész számára, a látszó és a rejtett is, a lényeg, hogy a végeredmény egységes és harmonikus legyen.
Elvben a megerősítéseket nem szükséges elrejteni, például ha nagyon költséges az elrejtésük, akkor inkább hagyjuk látszónak, csak az a fontos, hogy a megerősítések kiemeljék meglévő anyagok és szerkezetek szépségét és ne rontsák ezeket.
Ha meglévő anyagokból készülnek a megerősítések, vagy pótlások, akkor a látszónak hagyott új elemek nem kirívóak, és a szerkezet képe homogén marad.
Gyakran a meglévő szerkezeti elemeket is cserélni, pótolni szükséges, ilyenkor ajánlott a meglévő anyagból, lehetőleg régi anyagból dolgozni.
C.6. A hagyományos csűrök helyi és természetes (környezetbarát) anyagokból épültek mint amilyen a fa, agyagtégla és terméskő. Milyen új környezetbarát anyagokat és technológiákat használt, vagy javasol használni egy csűr-újrahasznosítás során?
Több építész előszeretettel használ inkább környezetbarátabb anyagokat és technológiákat, de van akinek ez nem lényeges szempont, inkább a korlátok nélküli szabad alkotás híve, változatos anyaghasználattal, természetesen úgy, hogy az eredmény mértéktartó legyen.
Abban egyetértettek a válaszadók, hogy elsősorban ajánlott továbbra is a csűrök eredeti építőanyagaiból építkezni: fából, agyagtéglából és terméskőből. Például a ragasztott fa gazdaságosabb, hatékonyabb és természetkímélőbb felhasználása a faanyagnak, mint a természetes vágott fa, ezért célszerű lenne többet használni.
Padlóburkolatként javasolható a deszkapadló, a járótégla vagy akár a tűzfészekhez közelebb égetett kézi készítésű tégla.
A hőszigetelés pótlására javasolt a kőzetgyapot, mert sokféle formában könnyen beszerezhető, és a kivitelezőknek nem okoz komolyabb gondot. A járószint alatti vízszigetelés, kapiláris gondok és a hőszigetelés javítására, nagyon jól bevált a habüveg zúzalék. Az elérhető áron beszerezhető hőszigetelések rendszerint nem túl környezetbarátak a gyártási technológia során beépített rengeteg energia miatt, de rendszerint szükség van rájuk, ha felmerül igényként a téliesíthetőség.
Válaszul lásd még a B.5.-ös kérdésnél felsoroltakat, illetve a természetes anyagok felhasználásával készített új falazó és hőszigetelő építőanyagokat: - vályogtégla, nádpalló, kender, gyapjú és farost alapú szigetelések, agyagtégla és pórusbeton.
Az építőanyagok mellett fontos szempont a segédanyagok köre is: - vakolatok, habarcsok, felületerősítő hálók, stb. A felújításnál mint rendszert érdemes kezelni, és azt is vizsgálni, hogy mondjuk két különálló rendszer, hogyan hat egymásra. Sokszor alkalmazzák a természetes anyagokat szakszerűtlenül, nem a megfelelő helyen, vagy nem a megfelelő segédanyagokkal. Ilyenkor az eredmény sem lesz a várt, és az építőanyagnak ez egy negatív reklám, miközben az építő nem volt körültekintő.
Ha környezetbarát anyagokat használunk, (természetes, páragazdálkodó, hasonló módon viselkedő, stb.) akkor egyféle rendszerben dolgozunk. Ha modern, más rendszerű anyagokat használunk, (greslap, műanyagok, stb.) akkor pedig a két rendszer közé egy pufferzóna teret vagy anyagot kell beépítenünk, hogy a két rendszer kapcsolódni tudjon.
Szintén fontos az anyagválasztásnál az épületfizikai, komfort és egészségügyi szempontok. Lehet egy anyag műszakilag megfelelő, de károsíthatja a többi szerkezetet, lezárhatja a pára útját, hőhidat képezhet, stb, ha nem megfelelő módon kerül beépítésre.
Tehát okosan a legtöbb standard anyag és technológia felhasználható, itt is a mértéktartás és a megőrzendő értékek szem előtt tartása a legfontosabb.
